Bámulnék egy képet, szívesen,
Nincsen mit, de ezt sem érthetem,
Várom, hogy ez is jöjjön rímesen,
Amit szeretnék, meg mégsem léphetem.

Értelmetlennek látszó, hülyeség...
Nem tudom, hogy mi van velem,
Lassan rájön az elmémre a rühesség,
Miért nincs most itt velem?

Túl egyszerű lenne, úgy?
Veszekedések és hisztik nélkül,
Miért kell, hogy mindent tudj?
Minden összedőlt, de remélem felépül....

Az életed temetése

Nyakig a sárban,Feletted,
A Hóhér, fekete ruhában,
Előtted,A tömeg zabolátlan,
S a világban,Kevés határ van.

Fenn már várnak,Kellesz a nyájnak,
Elrettentő példának, Holnapnak és mának,
Így ne élj, Így ne vétkezz,
Ha így teszel, Itt elvérezz!

Ha nem úgy élsz s teszel,
Ahogy az erkölcsnek megfelel,
Leköpnek és megutálnak,
Téged az embert, ki élt a mának!

Légy hát őszinte, S mindig egyenes,
Kinek a szó sosem fölösleges,
Élj a holnapban e világban,
Legyél okos és mégis zabolátlan.

Szeress, küzdj, hisz ez az élet,
Tudod te jól, Mit is beszélek,
Hisz ki él a mának, Nem tervez semmit,
Mégsem él majd, csak egy szemnyit.

Mégis cselekszel, Mégis létezel,
De nem mindegy mit vétkezel,
Nem annyit a végzet, ahogy éled,
Mivel rajtad kívül még millióké az élet.

Utolsó perceid várnak,
Kintről sokmindent látnak,
Nincs miért már kényeskedni,
Az utolsó haláltáncon itt kell lenni.

Várni-várni messze végtelenségig,
Hogy a lehetőséged meztelenségig
levetkőztetni meglegyen, Őszintének
hangozzon, ne érdekeljen mit mesélnek.

Egyetlen lassú pillanat, mikor
látod arcán, vajon veled kitol?
Egy pillantásból érzed, tudod,
Kiadja-e utad, életed ismét felrugod?

Whiskey-vel a kezedben már nagyon unod,
Kortyolgatva tudnod kell, ugye tudod?
Bármit csinálsz már tüske lett szívemben,
Nem adsz igazit, megtörtél létemben...

Itt van vége,
Utálhatsz végre.
Utálj ha kell,
Szótlan a jel,
Sosem kellett,
...Sosem merted,
Fogadd, fáj,
Bye-bye!

El sem hiszed még, hogy megtörtént veled,
Akárhol is keresed, sehol sem leled,
Eltűnt, űrt érzel, és soha nem érhetsz oda,
Nincs ebben semmi különös, ez nem csoda.

Így kell: Csináld! nincs választás, hajrá!
Bár szívét sosem változtatod vajjá,
Szenvedni fogsz, biztos, nincs más utad,
Legalább lehetsz csupán a saját urad!

Nem lehet így csupán vége!
Tudod, hogy nincs értelme,
Sok mindent még megtennél érte!
Hiába Ő ezt máshogy vélte.

Hallott valakitől valamit már rólad,
Mások által befolyásoltsága oly nagy,
Már nincs mit tenni, csupán elfogadni,
Nem jó ez így, de most: Fel kell adni!

Állsz a színpadon,
Csak egy vad álom,
Tombol mindenki,
Egyre jobban csinálom.

Bejön ez a hangzás,
Kell ez a vadság,
Mindenki úgy érzi:
Az élet csak rabság.

Teliholdat látod,
Ha feltekintesz,
Jó kis este,
Erre csettintesz.

Jön a főzenekar,
Felállnak a színpadra,
Hallgatod őket,
Történelmet írnak ma!

A színpadról látsz,
Itt állok,
Mindjárt vége, várok,
Mert szeretem a gitárost.

Mi Nem hátul kullogni születtünk,
Nem! Ha előre mi nem mehettünk,
Kitapostuk magunknak minden utat,
Megelőztünk mi bármekkora urat.

Nem tehettek mást, győzzetek le,
Megpróbáljátok, nem mentek sokra vele,
Csak előre nézünk, hátra nem figyelünk,
Távolodunk, 's ez így pont jó nekünk.

Száguldunk, sohasem hibázunk,
Nem érdekel ki kullog utánunk,
Elsőnek lenni; ez a lényeg,
Második helybe belehalnék
tényleg, soshaem hibázunk,
Nem érdekel ki kullog utánunk,
Elsőnek lenni; ez a lényeg,
A második helybe belehalnék...

Mindenki más már minket tisztel,
Ettől mindenkit még a víz is kiver,
Mindenki le akar majd minket győzni,
De sosem fognak engem megelőzni.

Száguldunk, sohasem hibázunk,
Nem érdekel ki kullog utánunk,
Elsőnek lenni; ez a lényeg,
Második helybe belehalnék
tényleg, sohasem hibázunk,
Nem érdekel ki kullog utánunk,
Elsőnek lenni; ez a lényeg,
A második helybe belehalnék...

<<Taposni amíg a gép csak bírja,>>
<<Célig mér csak egy kicsi híja,>>
<<Beérünk és miénk a világ,>>
<<Az elsőknek kijár a virág.>>

Megérted vajon, hogy
miért döntöttem így,
halálvágy volt bennem,
eladtam már a lelkem.

Nem értelek meg, én
Miért dönthetsz pont így,
Mindenki itt állt melletted,
Döntésed Te is megveted!

Így kellett tennem,
Egyszerűbb így az élet,
Nélkülem könyebb lehet,
Tettemért bárki megvethet.

Meg kellett tennem ,
Elhagyni mi fáj,
Mentőövem nem volt ma,
Minden más csak duma!

Miért kellett tenned?
Elhagyott a vágy?
Mentőöved lett volna,
Mindenért mást okolna...

Agyunk mondja: Hagyd!
A szívünk menne,
Büszkeségünk nem hagy,
Bátorságot venne,
Mert az nem nagy,
De megbízom benne,
lelkünk befagy,
bárcsak inkább zengne.

Szép nem vagy,
Hát így hülye se légy!
Ilyen az agy,
Zümmög egy légy
benne,
Írhatnám magamnak,
lenne
alapja a haragnak.

Féltékenyek vagyunk,
Tudjuk: veszthetünk,
Mégis kihagy agyunk,
Mindent lepleztünk,
kockázatos vágyunk,
talán tetszhetünk,
együtt vár az ágyunk,
Ilyen keresztmetszetünk.

Szép nem vagy,
Hát így hülye se légy!
Ilyen az agy,
Azzal semmire se mégy… (Ancsim!:P)
Szeretjük,
Írhatom többes számban,
Levetjük,
Féltékenységünk árnyékában.

Megérthetnék ők is,
Miért tesszük mind ezt,
Tudják tán’ a nők is,
Megérzik már a neszt,
Mindannyiunk simlis,
hisztizünk feszt’, (Ancsiiiim:P)

Lehúzunk egy kriglist,
Ezért húzunk mezt.

Szép nem vagy,
Hát így hülye se légy!
Ilyen az agy,
Zümmög egy légy
benne,
Írhatnám magamnak,
lenne
alapja a haragnak.
Szép nem vagy,
Hát így hülye se légy!
Ilyen az agy,
Azzal semmire se mégy…
Szeretjük,
Írhatom többes számban,
Levetjük,
Féltékenységünk árnyékában.

Tudattad, hogy a szíved még remél,
Próbálnál javítani kicsit azon,
Amin úgy érzed: megér
Egy misét, de a torkod szárazon.

Várod tőlem, hogy ugorjak,
Egyhamar ez nem fog menni,
A történések most kitudódnak,
Egyre inkább úgy látom: Ennyi!

Lépjünk most tovább,
Nincs min gondolkodni hát,
Nem kaptál tőlem csak sok hibát,
Pedig nem nézegettem sok libát,
Megfeneklett ez az ügy,
Nem nő tovább sajnos ez a rügy.

Idővel rámírtál 's megpróbáltad,
Elfordultam tudatosan ettől,
Ahogy pontosan 's jól láttad,
Vehetnék leckét szárazföldi merszből.

Hiába ugrálnál minnél magasabbra,
Nem akarlak mégjobban bántani,
Lehet Én voltam alacsony ma,
Talán nincs miért ezt váratni...

Lépjünk most tovább,
Nincs min gondolkodni hát,
Nem kaptál tőlem csak sok hibát,
Pedig nem nézegettem sok libát,
Megfeneklett ez az ügy,
Nem nő tovább sajnos ez a rügy.

Ekkor kellett ideérnie?
Miért kellett elkésnie?
Tudja, most kell mesélnie!

Rágyújt majd lassan,
Kiborul beszéd közben,
Tudja, társa megdöbben!

Látja fenn a lehetőséget,
Mennie kell, elég ideges,
Nem tudja már mi helyes!

Mikor őt látja szemei előtt,
Tudja jól, hogy felnőtt,
Hülyeséget nem csinál,
Partnere is csak kivár,
Vár reá a halál,
Kikészíti mint egy tímár.

Hiába tudja felesleges,
Ideges 's féltékeny,
Tudja még ez túl képlékeny.

Bízik benne, de másban nem,
Rágyújt, s várja mi történik,
Jobb mintha bőgnél itt.

Mikor látja őt szemei előtt,
Tudja majd mikor meglőtt,
Hülyeséget csinál,
Régen nem kivár,
Eljött érte a halál,
Már rég nem kivár.

Csak el ne jöjjön soha,
A "Zöld szemű bestia",
Akkor folyna sok pia....

Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?

Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kérsz, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!

Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!

Halál:
No lásd, segítek én!

Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!

A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!

De nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!

Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!

Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!

Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!

Együtt és Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!

Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!

Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?

Halál:
Mi fog vissza hát?

Hatalom kell neked!

Ragadd meg hát!

Tedd önvédelemből!

Rudolf:
Mily tett!

Együtt és Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!

Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!

Más ez az előadás,
Ez lesz az utolsó felvonás,
A finálé is más,
Rám tör épp a sírás,

Nem játszunk tovább,
Túl sok volt a hibánk,
Állandó nem egyezések,
Folytonos veszekedések.

Kezünkben még a szövegkönyv,
Azt várták, hogy többet küzdj!
Díjat nyertünk, Jók voltunk a színen,
Nem megeht tovább, Így Nem!

Nem! Nem sírok, Ilyen a maszkom,
A Színen elcsuklik már a hangom,
Sokan tapsolnak majd bukásunknak,
Mondhatják a főszereplőkre: Befásultak!

Meghajlunk szépen,
Jók voltunk a színen!
Kár, hogy így lett vége,
Fáj a Ripacsnak is végre.

Nem! Nem sírok, ilyen a Maszkom,
A Színen elcsuklik már a hangom,
Sokan tapsolnak majd bukásunknak,
Mondhatják a főszereplőkre: Belefásultak!

Nem tudom már, mit kéne tenni,
Színről le kell e jönni?
Fájt elfogadni, hogy vége,
Ennek is óriási a tétje!

A díszletek üresek nélkülünk,
Úgy néz ki, mind vénülünk,
Bánatos lett az utolsó felvonás,
Nézők! Sírok, mint egy kisóvodás.

Nem! Nem sírok, ilyen a Maszkom,
A Színen elcsuklik már a hangom,
Sokan tapsolnak majd bukásunknak,
Mondhatják a főszereplőkre: Belefásultak!

Bánatos lett az utolsó felvonás,
Nézők! Sírok, mint egy kisóvodás,

Nem! Nem sírok, ilyen a maszkom,
A színen elcsuklik már a hangom.

A díszletek üresek nélkülünk,
Úgy néz ki, mind vénülünk,
Bánatos lett az utolsó felvonás,
Nézők! Sírok, mint egy kisóvodás.

Nem! Nem sírok, ilyen a Maszkom,
A Színen elcsuklik már a hangom,
Sokan tapsolnak majd bukásunknak,
Mondhatják a főszereplőkre: Belefásultak! 

Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, réz hasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű repedtsarkú, büdös szájú, ritkafogú, csempeszobában felneveltetett, mocskos, tetves, rabló Mari néni!

Amikor majd mi közösen hányunk,
Egy lyukba mérgesen bele okádunk,
És ha a tagok részegen állnak,
Szinte rajtunk a tábornoki váll-lap,

Hova lettek a tegnapi lányok,
De mire iszunk holnap te álnok?
Puni illatnak már nyoma sincsen,
Sörömet csak a fejembe töltsem.

Megihatsz még egy jó pofa fröccsöt,
Meg utána a tíz vagy az öt kört,
Kinézel, mint disznó az ólból,
Leheveredsz, mert Deák csak horkol,

Kicsinek egy sallert levághatsz,
Amikért még sorba is állhat,
Nem hozza ki senki azt ingyen,
Mosogathatsz éjfélig ingben.

Amikor majd mi közösen hányunk,
Egy lyukba mérgesen bele okádunk,
És ha a tagok részegen állnak,
Szinte rajtunk a tábornoki váll-lap…

Eredeti: http://www.youtube.com/watch?v=d3uklzIf2sA

A véred most forr,
Egy jóbarát mondá':
"tudd,
Nem tarthat ez soká'".

Benned a remény,
Csillog szemed,
Csináld,
Ha ezt szereted.

Gyalázó hangok,
Mit ne végy észre,
Fontosabb,
Barátaid része.

Érezd ott fenn,
Milyen idelenn,
Csinálj úgy,
Ahogyan azt jónak látod,
Jó döntésedre vár,
Egy jó Barátod!

Azt csak Te tudod,
Melletted vagyok,
Választasz,
Nem bukhatsz nagyot.

Itt állok Én,
Segítek mindenben,
Ettől fogva,
Nincsen több intelem.

Érezd ott fenn,
Milyen idelenn,
Csinálj úgy,
Ahogyan azt jónak látod
Jó döntésedre vár,
Egy jó Barátod!

Must to know it,
Down isn't good,
Just do it,
As You Would like to Do,
I just waiting, your answer,
My good friend.

Érdekből élni,
Mástól sohasem félni,
Sorszámot sosem tépni,
Mindig csak kérni,
A jószándékot kiskanállal mérni,
Másokon át mindent elérni,
Sohasem megtérni.

Elég undorító ez az élet,
Talán Te nem így véled?
Egyszer lehet, megéled,
Hogy valaki nem réved,
Félre tol majd Téged,
Csak kitapossa és nem éred
soha utol ama léptet.

Vége sosem lesz számodra,
Csak a saját mámorra,
Lehet melletted száz-orra
Sok embernek más módra,
Ha pofont kapnál nem csoda volna,
Nem tanulnál belőle,
Ezt látom Én előre.

Tanulj hát hibáidból,
Másokkal folytatott vitáidból,
Eddig folytatott mintáidból,
Ne végy át rigolyádból,
Jöjj ki a vitáidból,
Alázkodj meg rikácspondró!

Rám nézz, és velem beszélve,
Ne legyen az érzetem ez másnak az érdeke,
S renden lesz majd minden elvégre,
Van itt még sok-sok megye.

Látom arcodon a lelketlenséget,
Hallod a tehetetlenséged,
Megérted miért más így,
Bezzeg jól érzi magát a másik.

Fekete Péter vagy te,
Akinek csak egyfelé húz a szíve,
Nem ért meg másokat,
Nem tágítod hallásodat.

Szól az a hang,
Ami neked nem tetszik,
Olyan mint egy szag,
Mely a jóval nem vetekszik.
Nem jön rád a tánc,
Anti-PartyFace ez a Srác,
Jól tudja ezt mindenki hát,
Nem baj, hát rá se ránts!

Kezed nem remeg, ha úgy tetszik
mondhatjuk ez a zene Neked fekszik,
Kevés ez az idő, más szórakozását rombolod,
Milyen volt a gyerekkorod?

Szól az a hang,
Ami neked nem tetszik,
Olyan mint egy szag,
Mely a jóval nem vetekszik.
Nem jön rád a tánc,
Anti-PartyFace ez a Srác,
Jól tudja ezt mindenki hát,
Nem baj, hát rá se ránts!

Lassan ébredek, kávé mindennek a nyitja,
Éppen találunk egy boltot, ami már rég nyitva,
Haladunk elég jó tempóban, együtt egy autóban,
Zenét hallgatunk, nevetünk, eszembe jutsz sokszor valóban.

Tévedés e nélkül az élet, énekled,
Nem vagy te költő, a színen mégis minden képzeted
ellenére, Tudom jól sokkal több vagy Te!
Csináld tovább kérlek, Tudom jól, hogy menne!

Ez nem Monte Carlo, nincs sok Casino,
Egy fél van melletted, Te tudod Ő mire jó,
Bennem szól az a hang, Ami a Te zenéd,
Csodálatos, ezt próbálom tárni eléd.

"Mert tévedés Zene nélkül az élet!"
Mindenkinek van egy végzet,
Nem a kétkezi munkát vetem én meg,
Csak "100 évente" van, pont ez a lényeg!

Szeretlek hát, Te így élsz őszintén,
Ne erőszakold meg magad, Tudom én,
Nincs, Hisz' nem lehet így vége, Befejezetlen,
Üres munkát ne adj a kezedből, Ne maradj itt lefejezetten!

Tévedés e nélkül az élet, énekled,
Mégis-csak ez a Te végzeted,
Tudom sokkal több vagy te!
Csináld még kérlek, Tudom jól, hogy menne!

Szeretlek, mert ezt kéred hát énekeld!
Ne dobd el magadtól az életed,
Elfáradtál, hát ha így érzed,
Legyen egy kis időd, jöjj rá ki téved!

Tévedés e nélkül az élet, énekled,
Nem vagy költő, Színen mégis minden képzeted
ellenére, Tudom jól sokkal több vagy Te!
Kérem csináld! Szereted, hát miért Ne?

Buta vagy te, okos is, de pont ez itt a gond,
Nem mondhatod a vége nélkül, "itt van most a pont",
Mikor látod meg, hogy neked itt a helyed,
Miattad fényes pontosan ez a porond.

Tévedés e nélkül az élet, énekled,
Nem vagy költő, Színen mégis minden képzeted
ellenére, Tudom jól sokkal több vagy Te!
Tátsa hát a száját a sok fancsali csősz, Akkor is EZ VAGY TE!

Két szék közül földre esni, hirtelen harmadikba becsöppenni,
Barna, vörös, szőke ez mind, nem lehet ekkora balgaságot elkövetni,
Visz a szívem, minduntalan, csak előre, lépdelek lassan,
Csak tudnám, hogy mindezt, magamban, óvatosan, hogyan tartsam,
Problémát ne szüljön szeszélyességem még ennél többet,
Lelkem nem viselne el ekkora többlet
Információ halmazt, túl sok lesz már lassan a jóból,
Ki kell másznom lassan ebből a show-ból,
Fel kell álni, többé nem hibázni, menni előre,
Múltban elkövetett hibákat, Nem nézne mögötte.